Bár már egy éve futok rendszeresen és futás közben a pulzusomat is mérem, mégis csak most a téli alapozásnál jutottam el oda, hogy meghatározzam a laktátküszöbömet. Nem mintha enélkül nem tudtam volna élni, de kíváncsi voltam, hogy milyen szintre jutottam egy év alatt.
A laktátküszöb (LK) mérésére a legpontosabb módszer, ha teljesítmény nyújtás közben növekvő terhelés mellett a vérből kerül megállapításra a laktát felszaporodása a szervezetben. Én egy jóval egyszerűbb és szerencsétlen esetben kevésbé pontos módszert választottam, a Conconi-tesztet.
Az egyszerűség kedvéért futópadon végeztem a vizsgálatot. 8 km/h-s sebességről indulva 200 méterenként emeltem a sebességet 0,5 km/h-val. Minden 200 m után rögzítettem a mért pulzusértéket anélkül, hogy lassítottam, vagy megálltam volna. Így eljutottam 15 km/h sebességig 195-ös max pulzuson. Talán a max pulzusérték nem lett így a legpontosabb, mert maradt még bennem, de a LK nagyságrendi meghatározása sikerült. A kapott eredményt nem vésem kőbe, de mindenképp segít tájékozódnom az alapozó edzéseim intenzitásának meghatározásához.
Eredmény:
max pulzus 195 bpm
LK pulzus 181-182 bpm
LK sebesség 12,3 km/h
Jó hír, hogy a LK-öt viszonylag magas pulzuson értem el, a max terhelés 92%-ánál. Ugyanakkor a laktátküszöbhöz tartozó futási sebességem nem túl magas, ezen akarok elsősorban javítani a téli alapozás során, sok aerob edzéssel.
Sok lett itt a tudomány, miközben futni enélkül is lehet és érdemes is. Ezek ismeretében azonban a folyamatos fejlődés sokkal inkább megalapozott.