Télen sokat fogok LSD-zni. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy ülök egy befűtött szobában és bélyegeket nyalogatok jó hangulat generálása okán. Én bizony LSD (long slow distance) futásokat tervezek. Bár több közös dolog is van a bélyeges és a futós LSD-ben, úgymint "hatása alatt megváltozik az érzékelés, a gondolkodásmód és a létszemlélet", ám a futásos verzió megkérdőjelezhetetlenül egészségesebb. Bár függőséget így is szerezhetünk.

A Hadd edzésmódszer lényege a szervezetünk pulzuskontrollált terhelése. Egyelőre ez komoly kihívást jelent, mert hihetetlen lassú tempó párosul az ideális tartományhoz. A pulzust a megfelelő pulzus-zónában tartom, nem bóklászhatok ki huzamosabb ideig belőle. Hosszú, lassú, aerob alap és aerob 1 környezetben végzett futásokat csinálok, hogy állóképességemet javítsam. Az elmélet szerint a szervezetem így idővel hozzászokik az alacsonyabb pulzusos "száguldáshoz". Ennek köszönhetően alacsonyabb pulzuson leszek képes gyorsabban futni, mint korábban. Ergo ha lassan edzek gyorsabb leszek. Elég érdekesen hangzik, úgyhogy kipróbálásra alkalmas. Ehhez kell egy pár futócipő, pulzusmérő kütyü, motiváció és sok sok türelem. Négy hónapon keresztül végzem az emberkísérletet magamon.

Természetesen folyamatosan mérhető a fejlődés, így 6 hetente tesztet futok, ami abból áll, hogy 140-es pulzuson futok 2400 métert, másfél perc pihi után 150-es, majd 160, 170 és 180-as pulzuson. Az eredményből lehet szép grafikont csinálni. Ilyet ni...

Az első tesztet november elején futottam, azóta edzem magam a módszerrel. December közepén futom a következőt, aminek kíváncsian várom az eredményét, hátha már akkor láthatok némi fejlődést a tempómon.

Az igaz, hogy túl sok számolgatás és kütyüzgetés tartozik a futásaimhoz, ami épp a futás egyszerűségébe, puritánságába tapos bele, azonban van egy edzésmódszer, amit ki akarok próbálni. Sokat olvastam mostanában a Hadd-féle edzéselméletről és ennek alkalmazásához szükség van saját szervezetünk mélyrehatóbb megismerésére, elemzésére.

A korábban elvégzett Conconi-teszt-ben mért max pulzus (195 bpm), valamint a nyugalmi pulzus (49 bpm) alapján tök jól meg lehet határozni a különféle edzésekhez tartozó szükséges szívfrekvenciát. Ezt azért csinálom, mert télen elsősorban az aerob állóképesség fejlesztése a célom. Lefektetjük az alapokat a tavaszi-nyári lendületesebb edzésekhez, versenyekhez.

Télen kizárólag az alacsonyabb zónákban futom majd a hosszú edzéseimet. Az aerob intenzív 1 illetve 2 zónákban futok majd. Ezzel egyrészt kevésbé terhelem a szervezetem, másrészt tempóhoz szoktatom a testem alacsony pulzuson. Hozzáértők szerint a hosszú, lassú futásokkal gyorsabb leszek idővel, nekem épp erre van szükségem. Tavaszra kiderül.

Bár már egy éve futok rendszeresen és futás közben a pulzusomat is mérem, mégis csak most a téli alapozásnál jutottam el oda, hogy meghatározzam a laktátküszöbömet. Nem mintha enélkül nem tudtam volna élni, de kíváncsi voltam, hogy milyen szintre jutottam egy év alatt.

A laktátküszöb (LK) mérésére a legpontosabb módszer, ha teljesítmény nyújtás közben növekvő terhelés mellett a vérből kerül megállapításra a laktát felszaporodása a szervezetben. Én egy jóval egyszerűbb és szerencsétlen esetben kevésbé pontos módszert választottam, a Conconi-tesztet.

Az egyszerűség kedvéért futópadon végeztem a vizsgálatot. 8 km/h-s sebességről indulva 200 méterenként emeltem a sebességet 0,5 km/h-val. Minden 200 m után rögzítettem a mért pulzusértéket anélkül, hogy lassítottam, vagy megálltam volna. Így eljutottam 15 km/h sebességig 195-ös max pulzuson. Talán a max pulzusérték nem lett így a legpontosabb, mert maradt még bennem, de a LK nagyságrendi meghatározása sikerült. A kapott eredményt nem vésem kőbe, de mindenképp segít tájékozódnom az alapozó edzéseim intenzitásának meghatározásához.

Eredmény:

max pulzus 195 bpm

LK pulzus 181-182 bpm

LK sebesség 12,3 km/h

Jó hír, hogy a LK-öt viszonylag magas pulzuson értem el, a max terhelés 92%-ánál. Ugyanakkor a laktátküszöbhöz tartozó futási sebességem nem túl magas, ezen akarok elsősorban javítani a téli alapozás során, sok aerob edzéssel.

Sok lett itt a tudomány, miközben futni enélkül is lehet és érdemes is. Ezek ismeretében azonban a folyamatos fejlődés sokkal inkább megalapozott.

Kezdeti lelkesedés keretében ide borítom a Mátrában történt első terepen próbálkozásomat. Futás elsősorban a síkon és lejtőn történt, mert a Kékestetőre felszaladás meghaladja a képességeimet (még). Az erdő gyönyörű volt, így remek alibit szolgáltatott a megállásokhoz, hogy fényképeket csináljak.

Sajnos az időt elszámoltam, pedig az óraátállítás sem akkor volt... így végül kocsival kullogtam vissza Galyatetőre. Felemás siker, azonban a terepen futás nagyon megtetszett, zsigeri úton éreztem én, hogy így lesz. Rendszer lesz belőle, jövőre el is indulok pár hazai 30-ason. Arra komoly alapozás épp folyamatban. Majd leírom, ha leírom. Vagy nem.